Lassan újra megjelennek a színek a fakult-zöld lombok között. Átmenet ez a tájban, a szekér porába is őszi levelek vegyülnek. Az ég felé nyúló nyírek sárga leveleket szórnak az elhagyott cseberbe, a nyári zsongás sehol már.
A nyár és a tél sosem találkozhat... Vajon szerelmük forró-jeges mámorából születne-e ennyi gyönyörű levél?
A tél és a nyár… ugyan… van még tavasz, van még ősz? A táj fakul, s ami ma zsong, holnap hamvába dől. Békéért nyúl a nyír a szürkeségbe, ahonnan majd behavazza a csend. A szekér zörgése egyre távolibb, s a cseberben acéllá fagy a kékség. Ezen a jégen születik egy csokor jégvirág…
A képek metaforák és források...
Nem csak azt jelentik, amit mutatnak: megállítanak, megszólítanak, mondanak valami szépet. Újabb gondolatokat ébresztenek - ezért források is...
Szép munka!
VálaszTörlésKöszönöm szépen.
VálaszTörlésLassan újra megjelennek a színek a fakult-zöld lombok között. Átmenet ez a tájban, a szekér porába is őszi levelek vegyülnek. Az ég felé nyúló nyírek sárga leveleket szórnak az elhagyott cseberbe, a nyári zsongás sehol már.
VálaszTörlésA nyár és a tél sosem találkozhat... Vajon szerelmük forró-jeges mámorából születne-e ennyi gyönyörű levél?
A tél és a nyár… ugyan… van még tavasz, van még ősz? A táj fakul, s ami ma zsong, holnap hamvába dől. Békéért nyúl a nyír a szürkeségbe, ahonnan majd behavazza a csend. A szekér zörgése egyre távolibb, s a cseberben acéllá fagy a kékség. Ezen a jégen születik egy csokor jégvirág…
VálaszTörlés