Metaforrások

Eltűnt idő nyomában

Már csak a verseimben vagy

az, aki voltál,
hiába próbállak feltámasztani;
nem meghaltál,
csupán elkárhoztál,
s az élőket nem tudom megfosztani
bűneiktől.
Te is
és én is csak élni akartunk,
s grimaszolt mögöttünk csendben
a halál.
A hamut, amelyből
új életre keltünk, azt lopta el,
s a hamu visszajár.
Fakó
kis porszemek,
ízük és illatuk fanyar, keserves,
édes-ismerős...
Én itt
a magasban,
te meg ott a mélyben
keressük
a tiszta
levegőt...

(2003. január)