Eltűnt idő nyomában

Már csak a verseimben vagy

az, aki voltál,
hiába próbállak feltámasztani;
nem meghaltál,
csupán elkárhoztál,
s az élőket nem tudom megfosztani
bűneiktől.
Te is
és én is csak élni akartunk,
s grimaszolt mögöttünk csendben
a halál.
A hamut, amelyből
új életre keltünk, azt lopta el,
s a hamu visszajár.
Fakó
kis porszemek,
ízük és illatuk fanyar, keserves,
édes-ismerős...
Én itt
a magasban,
te meg ott a mélyben
keressük
a tiszta
levegőt...

(2003. január)

Októberi eső veri

Rozsdazöld berek

Múlt és elmúlás

EkeArt, 2009

Szeptemberi köd

a Küküllő mentén

Vadóc

EkeArt, 2009

Gyöngy

és bilincs...



Játék vagy szerető?
Szeret-ed
Szeret-ő
És megkopasztasz egy újabb ágat,
még egy bokrot
és mind a fákat,
melyektől nem látja az erdőt,
és lassan megkopasztanád őt,
mert nem látja, hogy te vagy
az egyetlen jelölt,
- különben ne is tudja! -
és várod, míg betölt
még egy évet,
és minden poharat,
s ha tükörbe nézel, látod:
már hajad sem maradt,
és ő még mindig ott tart,
hogy nem tud dönteni,
hogy a nyakába tudnál
egy kutat önteni,
de nem teszed.
Mert
addig vagytok egymáséi,
míg tart a játék,
s van még egy fordulat:
az utolsó előtti, előtti, előtti...

(2000. szept.)