Kebele

 

 Netes vers - éjjeli egykor

Keresgélek...

valami verset, de

nem találok... Nincs is.

Csak bennem szól: prá-pámm!...

Már bennem szól.

Már lüktet, s

bár kedves, nem vidám!

Jajjj,

benne van az ősz

sárga lámpafénye,

és ahogy te meg én 

lépünk, 

kéz a kézbe...

És hinták, és a várfal, 

és elfoglalt padok,

s, bár menni kéne, tudom, 

én mégis maradok...

És, hogy utána 

most itt

a verset keresem,

melyet nem írt még meg / tett fel

netre sohasem

senki!

És csak megyek... vagy mi?

Már álmodom?

Most ki zenél: paramm-pamm...?

Paramm-pamm! 

Dúdolom...

Tavasz

... ma még sár

lábnyomok

holnap már

kő, homok

holnap már

zöld a kék

elkél a

menedék...

Őszi út

 Itt vagy? Érzem ám!

Ülsz az ősz izzadt nyakán.

Nem szólsz. Integetsz.

A világ

 

Nem történt semmi! -

nevetsz - Mindig itt leszek:

Tél telet követ.

Bekecs

 

Felhő a lélek.

Sóhaj sem száll e télen.

Én elalélok.

A fákon innen és túl