EkeArt, 2009 - I. díj - Élővilág kategória

Csigalesen

"...
korán kibújt
s most vár, pihen,
fél és örül,
mint a szívem,
nem tudva: itt
van-e a tél,
vagy új tavaszt
hoz már a szél;..."

Szabó Lőrinc: Csigabiga

Tóvidék

Mit jelent otthon lenni?...

Hegyi friss

Megfürdenék Benned...

mint az éjszakában,
mely leoldja rólam a ruhát,

lábamat harmattal behinti,
derekam hűsen átkarolja,
s ölembe szórja ezer csillagát...

(1998)

Tánc

Táncolj, csak táncolj,
Csillagszemű,
Te is
meg Te is,
és Te is táncolj,
mert Én is,
Én is
csak táncolok,
S hol Te, hol Én vezetek...

Téli páros

Valahogy...

meg kellene érezd, hogy rád gondolok,
hogy én vagyok, ki magányodban zaklat,
betolakszik csendes délutánjaidba,
ellopja álmod, s délelőtt becsenget...

Tudom,
azt hiszed, elfeledtelek,
s tengerbe merült a régi ígéret,
pedig itt repdes a légben -
nem értem, miért nem érzed szárnycsapásait!

Vártalak.
Ahogy a tavaszt várja az ember.
Beleszippantottam a levegőbe, hogy érezzem
jöttöd illatát.
Most itt vagy,
s nem mersz megszólítani,
megállítani az utcán -
már nem mersz megölelni...

Én... örvendek,
ha egyetlen egyszer látlak,
ha épp csak köszönsz,
és kínomban mosolygok,
ha mosolyt látok régi arcodon...

(1998. március)

Út az időben

Csatatér

Legyőztelek! Vadul

tiportam végig rajtad,
tudva, hogy e szennyes
veszted nekem akartad.
Vérig tapostalak.
Porba döntöttelek,
s ugrándoztam rajtad, hogy lásd,
örvendek, ennek.
Most ölbe vennélek,
megsimogatnálak,
de aztán behúznék újból vagy hármat,
hogy érezd,
jobban érezd,
hogy mennyire fáj,
hogy nincs kit szeretni,
kit gyötörni már.

(1998)