Metaforrások

Téli páros

Valahogy...

meg kellene érezd, hogy rád gondolok,
hogy én vagyok, ki magányodban zaklat,
betolakszik csendes délutánjaidba,
ellopja álmod, s délelőtt becsenget...

Tudom,
azt hiszed, elfeledtelek,
s tengerbe merült a régi ígéret,
pedig itt repdes a légben -
nem értem, miért nem érzed szárnycsapásait!

Vártalak.
Ahogy a tavaszt várja az ember.
Beleszippantottam a levegőbe, hogy érezzem
jöttöd illatát.
Most itt vagy,
s nem mersz megszólítani,
megállítani az utcán -
már nem mersz megölelni...

Én... örvendek,
ha egyetlen egyszer látlak,
ha épp csak köszönsz,
és kínomban mosolygok,
ha mosolyt látok régi arcodon...

(1998. március)