Út az időben

Csatatér

Legyőztelek! Vadul

tiportam végig rajtad,
tudva, hogy e szennyes
veszted nekem akartad.
Vérig tapostalak.
Porba döntöttelek,
s ugrándoztam rajtad, hogy lásd,
örvendek, ennek.
Most ölbe vennélek,
megsimogatnálak,
de aztán behúznék újból vagy hármat,
hogy érezd,
jobban érezd,
hogy mennyire fáj,
hogy nincs kit szeretni,
kit gyötörni már.

(1998)